Csak azt kérem tőlük, hogy tanúsítsanak megbánást és váltsanak át az ellenkező irányba ahhoz képest, ahová mennek, mert a rossz irányba mennek. Ez minden. Olyan vagyok, mint egy idegenvezető, azt mondom nekik, "Az az irány rossz. Erre menj." De ha tovább mennek arrafelé, akkor találkozni fognak a végzetükkel. Nem tehetek semmit.
Ha például, a főnök abban a hivatalban kenőpénzeket fogad el, más alacsonyabb beosztottaknak szintén támogatniuk kell azt. Másképp, vagy különben. Vagy összeállnak bandában, egy csoportban, és mindenkinek együtt kell kenőpénzeket elfogadni, vagy különben. (Igen.) Így e világ mostanáig még mindig sokféle módon tehetetlen, és sok járványunk van. (Igen, Mester.) Nemcsak a vírus. A vírust, ami a társadalomban, a kormányzati rendszerben, a társadalmi rendszerben van, még nehezebb gyógyítani, mint a COVID-19-et. De mit lehet tenni? Az embereknek tanulniuk kell. (Igen, Mester.)
És akárhogyan is, türelmesnek kell lennünk. És akármit is tettek, viselniük kell a következményeket, ha nem fordultak meg és megbánják és megváltoznak. (Igen, Mester.) Arra kértem az embereket, csak bánják meg és forduljanak vissza. Még azt se kértem tőlük, hogy legyenek a tanítványaim. Még meg se kérdeztem a címüket, a nevüket. Nem kértem a pénzüket, vagy a befolyásukat, vagy a pozíciójukat, vagy a hatalmukat, hogy segítsenek nekem. Semmit! Csak arra kértem őket, hogy bánják meg és változtassanak az ellenkező irányra, mint amerre most mennek, mivel rossz irányba mennek. Ennyi az egész. Csak olyan útmutató vagyok, aki azt mondja nekik, „Az rossz út. Erre menj.” Ám, ha továbbra is azon az úton járnak, akkor találkozni fognak a balsorsukkal. Nem tehetek semmit. (Igen, Mester.)
Tehát ne kérdezzétek tőlem többé, hogy a Mester-áldás mindent jóvá fog-e tenni. Néhány dolgot jóvá tesz, de nem minden jó. (Igen, Mester.) Még akkor is, ha ezt a nemzedéket jóvá teszem, ez nem azt jelenti, hogy a következő nemzedék, vagy az azutáni, azutáni, azutáni jó lesz. Mint ahogy Jézus talán áldozatot hozott az Ő tanítványainak a csoportjáért és néhány rokonjukért, de nem az egész világért. (Igen.) És azután nem mindenkiért az Ő nemzedéke után. (Igen, Mester.) Persze, az Ő tanítása néhány embert a helyes úton tart. Ám mégis, a fő szempont az – a jóakarat, a könyörület. Legtöbbjük nem értette meg. És vak vezet világtalant, és mindketten elbuknak. És ez a következmény. Senki se tudja ezt megváltoztatni. (Igen, Mester.) Ha vak vezeti a világtalant, akkor egy nap együtt fognak elbukni, nem? (Igaz.) És ha valaki a közelben történetesen sajnálatot érez irántuk és így szól, „Ne, ne, ne. Ne menj arra, ne menj egyenesen előre, fordulj balra. Vagy térj vissza és keress egy másik utat.” És ha nem teszik meg azt, akkor mit tehetünk? Igaz? (Igaz.) Rendben van etetni az embereket, de jobb megtanítani őket arra, hogyan etessék önmagukat. (Igen, Mester.) Ez sokáig fennmarad és hasznosabb mindenki számára. Nem ülhetnek csak ott, mindenféle gonosz dolgot cselekedve mindenki mással, köztük az állatokkal is, és azután bármelyik Mestertől azt várják el, hogy jön és azután csiribú-csiribá, és minden jó. Ez nincs rendben az áldozatoknak. Nem tisztességes az állatokkal, vagy mindezen gaztettek (Igaz.) áldozataival szemben. Tehát most tudjátok. Így a riportereket megdicsértem, amiért nemes dolgot tesznek, de nem tudom, hogy ez tud-e sok különbséget tenni. Talán tud, de sokkal később. Gyorsabban tehet különbséget, remélem. És remélem, hogy a világ minden riportere követi a franciaországi, Bretagne-i riportereknek ezt a bátor, erényes példáját.
Ó! Annyira kimerült vagyok, hogy kicsavarodott nyelvvel beszélek. Csak a lelkem néha nem tudja teljesen ellenőrizni a testemet. Láthatjátok, hogy sok szót helytelenül mondok. És néha nem tudom helyesen kiejteni azokat. (Igen, Mester.) Nemcsak ezt a szót, hanem sokat. Tudom a fejemben, csak nem jön ki jól. Mint ahogy gyakran megfogok dolgokat és azok leesnek, kiesnek a kezemből, habár tudom, hogy megfogtam azokat a kezemmel. Néha csak kiestek a kezemből. Már a kezemben volt, mégis kiesik. Mivel talán nem volt meg az energiám, hogy tartsam azt. Néha annyira így ki vagyok fogyva az energia tartalékomból. Vagy néha, attól függ. Nem is térek vissza a testembe. A kapcsolat még nincs jól stabilizálva a test és a lélek magasabb vezérlése között. (Igen, Mester.) Folytathatjátok és nevethettek az írástudatlanságomon, de (Nem, Mester.) minden vagyok. Egyébként is, bármikor, bárhol, teljesen alázatos és szerény vagyok. Sok más dologgal is törődnöm kell, még akkor is, ha váratlanok. Mindig valami plusz munka nekem, nemcsak a Supreme Master TV munka. (Igen, Mester.) És nemcsak a konferencia veletek.
Örülök, hogy megtettük. Mivel a kérdéseitek nélkül talán elhalasztanám az üzenetemet, nem tudom mikorra. (Igen.) Úgy volt, hogy már július 24-én elmondom az üzenetet. Mert nagyon lusta vagyok ahhoz is, hogy nem csillogó púdert tegyek fel az arcomra és mindezen dolgokat, (Igen, megértem.) és rendbe hozzam egy kicsit a kamera számára és mindezeket. Valamint titeket összehívjalak. És azon gondolkodtam, hogy mit tegyek ezzel kapcsolatban, mivel ez egy rövid üzenet. Ez nem olyan, mint egy hosszú konferencia, így arra gondoltam, nem akarlak titeket, srácok összehívni, csak erről beszélni. Majd utána azt gondoltam, „Ó, talán csak telefonon beszélek videó nélkül,” és gondolkodtam, gondolkodtam, és azután négy vagy öt nap már eltelt. Olyan gyorsan repül az idő! Csak tegnap jöttem rá, hogy már öt nap eltelt azon nap óta, mikor az üzenetet át akartam adni az embereinknek. (Igen, Mester.) Legalább a mi embereinknek, nem a kintieknek, a nem-beavatott embereknek, mivel nem tudom, hogy mennyire hiszik el, amit mondok, és mennyire figyelnek egyáltalán, vagy mennyire tesznek meg egyáltalán bármit, amit mondok. Így legalább csak az embereinknek mindenhol a világon, hogy törődjenek magukkal. Mindössze ebben reménykedem. (Igen, Mester.) Persze jobb lenne, ha a világ is odafigyelne, de nincsenek túl nagy reményeim, ahogy a dolgok mennek. A halál már a világ ajtajában van, és mégis a szokásos módon folytatják, húst és alkoholt fogyasztva, butaságokat beszélnek és akármit meg is tesznek. (Igen, Mester.) Megszámlálhatatlanul halnak meg emberek. Láthatjátok a hírekben, hogy olyan sok gödröt ásnak mindenhol (Igen.) és soha nem is elég a koporsókhoz, a sírokhoz. Csak így, csak egyszerűen sírokat ásnak mindenhova, ahol van helyük, és csak leeresztik azokat, ennyi. Ceremónia nélkül. Látjátok azt? (Igen, Mester.) Nem méltó módon. Közzé akarom tenni az üzenetet, mihelyt meg tudjuk tenni (Igen, Mester.) hogy az emberek gondoskodjanak magukról. Az emberek biztonsága, egészsége – és élete miatt. (Igen, Mester.) Sok életet menthet meg. (Igen, Mester.) Mivel, ha folyton ismétled, ismétled, akkor talán néhány szó el fog jutni néhány ember fülébe. (Igen. Remélem.) Pontosan úgy, ahogy az a vicc, amit valahol olvastunk. A kereskedelmi cégnél, a főnök így szólt az alkalmazotthoz „Tudja, ha az emberek nem vásárolnak, csak folyton ismételjen, ismételjen, ismételjen, és azután több lehetőség van rá, hogy vásárolni fognak.” Azután így szólt az alkalmazott, „Igen, uram.” S aztán a főnök így szólt, „Oké. Először is, miért jött irodámba?” Mire ő, „Fizetésemelésért, emelésért, emelésért, emelésért.” Gyorsan, gyorsan, gyorsan tanul. (Igen.)
Még több kérdés? ( Miért van az, hogy ha az emberek, akik Mester kutyáit (Ő hozzá) viszik, ha Mester közelébe mennek, akkor Mester el fogja veszíteni a spirituális erejének és az Ő küldetése megváltó erejének 14%-át? ) Mert túl alacsony a szintjük. Durva az energiájuk, még akkor is, ha már felmentek a Negyedik Szintre. Az sokkal jobb, de néhányan nincsenek azon szinten. Néhányak nincsenek magasabb szinten, csak Hármas, Négyes szint. Az nem nagyon jó. (Igen, Mester.) Az energia nem elég kifinomult az én jóllétem számára, főként, mikor elvonuláson vagyok. (Igen, Mester.) Elvonuláson elzárva kellene lenned a világtól. Nem kellene látnod senkit, semmilyen kutyát, lényt, semmit. (Igen, Mester.) Tibetben, a régi időkben, mint Milarepa idejében, készítettek egy kis… barlang félét, és azután teljesen lezárták. Csak abban tartózkodsz örökké. Csak egy kis nyílás, hogy az emberek ételt hozhassanak. Sőt még az a személy is, aki az ételt hozta, befedte a kezét, hogy ne is ismerd fel, ki az. Ezt tették. (Hűha.) Még a kezek sem látszottak. Mikor először tartottam Hsihuban elvonulást, tényleg letettem mindent. Azt mondtam, „Egyedül megyek, és nincs kutya, ember, nincs Supreme Master TV, nincs munka, semmi.” És rögtön olyan békével rendelkeztem. Olyan… Ó! Olyan örömmel. Csak olyan elégedettséggel. És az volt az egyetlen alkalom. Ám később, sok dolog miatt, mert sok dolog nem helyes a Supreme Master TV munkával, amikor nem vagyok ott, így később nem tudtam csak úgy elengedni.
Így, nem tudom, hogy valójában elvonuláson vagyok-e. Próbálom tenni, ami tőlem telik, de nem csak erről van szó. Értitek? (Igen, Mester.) Ez nem a szokásos elvonulás. Csak talán jobb, mint a semmi. Már mondtam nektek azelőtt, hogy ez nem 100%-ban hatékony. (Igen, Mester.) De mit tehetek? Csak egy személy vagyok. Sok dolgot kell megtennem. Túl sok dologra aprózom el magam. Következő kérdés, már elégedettek vagytok (Igen, Mester.) azzal a kérdéssel kapcsolatban? (Igen, Mester. Köszönöm.) Mivel az energiátok túl durva. A szintetek nem elég magas. Ezért. Ezért veszítek. Néha az elvonulás alatt, a sürgősség miatt, mivel meghalt a kutya. Néha láttam a kutyákat, és azután rögtön kaotikus lett. Azonnal. (Hűha.)
( Tehát, ezzel kapcsolatban, ha a tanítványok nem jöhetnek Mester kilenc méteres közelébe, mi a helyzet akkor, mikor Mester telefonon beszél tanítványokkal? ) Igen. Mi van ezzel? Biztosan veszíteni fogok, mivel le fogjátok adni a Supreme Master TV-ben is az egész világnak, hogy lássák, nem csak nektek. Áldozatot kell hoznom. (Igen, Mester. Köszönöm.) (Köszönjük, Mester.) Mi mást lehet tenni? Tudom mindezt, mégis megteszem. Sőt az Istenek, az Istenségek és a Végső Mester is figyelmeztettek. Így szóltam, „Meg kell tennem.” Még a kutyáim is mondják nekem. Még a kutyáim is, néhányan közülük valóban megpróbáltak gondot okozni a munka rendszeremben, hogy hagyjam abba a munkát. Még szándékosan is tették ezt. Így szóltam, „Ne tegyétek ezt újra. Önként teszem ezt, meg kell tennem, mivel senki más nem fogja úgy megtenni, ahogy én teszem.” Szóltam az összes kutyának, hogy hagyják abba. Erre tényleg abbahagyták. Meg akartak védeni engem. Így szóltak, „Az emberek nem méltók rá, hogy Te olyan áldozatot hozz értük, amíg ilyen érdemtelenné és tehetetlenné és erőtlenné válsz.” Mire én, „Ne törődjetek az én dolgommal.” Tehát most ismeritek (Értem.) a teljes igazságot. Meg kell tennem. Hogy védjelek legalább titeket és a beavatott testvéreiteket. (Köszönjük, Mester.) Ha más emberek nem figyelnek, legalább titeket, srácok, a tanítványaimat figyelmeztetlek. Mert ha nem mondom el, nem fogják tudni. (Igen, Mester.) Sokan közülük nem is néznek TV-t többé, és nem ismerik a híreket. (Így van, igen.) És talán túl óvatlanok. És családtagjaik is vannak, akik szintén úgy gondolják, hogy rendben van hagyni őket kimenni, és gondatlanul, védelem nélkül. (Igen, Mester.) Tehát el kell mondanom, a saját káromra. Ez már évtizedek óta folyik. Miről beszéljünk most? Az Istenek mondtak nekem ezt, azt, de nem mindig teszem meg, amit az Istenek mondtak nekem. (Igen, Mester.)
