Mondjátok el családjaitoknak és barátaitoknak, hogy vigyázzanak, tartsanak bűnbánatot, és változtassák életmódjukat jóindulatúvá. A vegán étrend a válasz.” (Igen, Mester.) És azok az emberek, akik például bármilyen okból vegánok, de meghalnak, számomra könnyebb gondoskodni a lelkükről, segíteni a lelküknek a Menny magasabb szintjére jutni.
( Szia, Mester. ) Sziasztok! ( Szia, Mester! ) Micsoda nap. (Igen.) Srácok ma reggel bal lábbal keltetek fel, vagy ilyesmi? (Talán.) Én vagyok az. Én keltem bal lábbal. Hogy vagytok, srácok? Hogy vagytok? ( Nagyszerűen vagyunk, Mester. ) Még boldogok és elégedettek vagytok? (Igen, Mester.) Jó hallani. ( És Te, hogy vagy Mester? ) Jól vagyok. Csak valóban nagyon-nagyon elfoglalt, fizikailag és spirituálisan is. (Igen, Mester.) Mondtam nektek, hogy elég nagy teljesítmény, ha önmagam mosónője, házvezetőnője, takarítónője, (Hű.) operatőre világítástechnikusa és… (Hű, mindent meg tudsz csinálni!) Konferencia válaszadója – tessék? Kutatás nekem.
Hallottam a nővéretektől, hogy vannak kérdéseitek, (Igen, Mester.) a gyönyörű szőkétől ott. (Igen.) ( Mester, Mester említette, hogy vannak újabb hírek, amit szeretne megosztani, és örömmel hallanánk. Kérünk, megosztanád velünk, Mester? ) Igen, persze. A naplómba írtam, és már július 24-én vagy 25-én el akartam mondani nektek, de akkor nem úgy alakultak a dolgok, mert túl elfoglalt voltam a saját szállásom elrendezésével, folyamatosan költöztem és változtattam, és így nem voltam egészen alkalmas rá. Tehát jó, hogy ma jelentettétek nekem, hogy vannak kérdéseitek, tehát együtt mind megcsináljuk. (Igen. Köszönjük, Mester.) Fel tudom olvasni nektek. Ó, valójában ez július 24-i, de nem volt elég helyem 24-én, ezért 25-re írtam. Ide írtam, 2020. július 24. Elolvasom nektek. (Igen, Mester.) (Köszönjük, Mester.) Köszönöm a támogatásotokat. Hangosan és tisztán hallottam. Az egómnak talán tetszik. Bárhogy is, mert ez valami olyasmi volt, amitől nagyon szomorú lettem. Sajnálom, hogy ez nem olyan izgalmas, mint amire számítotok. Manapság nincs semmi olyan izgalmas. Oké, először elolvasom nektek. (Igen, Mester.)
Július 24-től… ez nem hivatalos szám azokról, akik elkapták a COVID-19-et. Nagyon messze van a hírektől vagy hivatalos számoktól. (Igen, Mester.) El kell mondanom nektek, srácok, hogy a testvéreink is megtudják. Rendben? (Igen, Mester.) Egyébként ez nagyon szomorú dolog, nem akarom elmondani, de meg kell tennem, hogy ti és a testvéreink, legalábbis a beavatottak, óvatosabbak legyenek. (Igen, Mester.) Nem vagyok biztos, hogy a kinti emberek egyáltalán meghallgatnak. (Igen, Mester. Értjük.) Oké, július 24-én ezt ellenőriztem belül. Ezek a belső hírek. Nem hivatalos hírek. (Igen, Mester.) A Mennyország mondta nekem. Ellenőriztem, mert nagyon aggódtam a járvány terjedése miatt. Egyre csak nő és nő, előtte. (Igen, Mester.) Július 24. előtt. És azóta nem kaptam semmilyen hírt. Tehát, július 24-én az egész világon 1 003 322 462 COVID-19-cel fertőzött ember volt. (Hű! Ez nagyon sok.) Csak a fertőzésről beszélek. Nem beszélek a haldoklóról és mindezekről. (Igen, Mester.) És persze néhányuk meg is hal. (Igen, Mester.) De a mai napig 2020. július 29-ig, több van. Mindig növekszik a számuk. (Igen.) A mai napig 1 005 432 271 COVID-19 áldozat van, nem számítva a halottakat. (Ez olyan szomorú.)
Tehát most el akartam olvasni nektek az üzenetet, (Igen, Mester. Köszönjük.) amit július 24-én akartam elmondani, de nem tettem. A naplómban található... Igen, oké, itt van. „Üzenet mindenkinek, aki hallja.” Csak röviden írtam. (Igen, Mester.) Úgy értem, nem olyan, mint egy teljes mondatszerkezet. Úgy olvasom, ahogy van. (Igen.) „Élj önfenntartóan, amennyire csak tudsz. Például, ha van földed, termessz növényeket, gyümölcsfákat stb., (Igen, Mester.) és zöldségeket. Amikor kimész, teljes védőfelszerelés. Viselj fejfedőt is, mint például a sapkád, hogy a hajad is be legyen fedve, és védőszemüveget a szemeidre. Kezeslábast a testre. És miután hazaérsz, azonnal mosakodj meg.” Azt mondom, „miután haza.” Mert csak gyorsan írtam. Nincs sok időm, hogy egy esszét írjak ide. Nos, hát. Azt mondom, „El akarom mondani nektek, hogy még itt vagyok, és harcolok értetek.” (Tudjuk, Mester. Köszönjük, Mester.) Jelenleg nem tudok segíteni a járvány megállításában. Minimalizálni tudom, de nem tudok teljes mértékben segíteni. Mert ahogy már mondtam azelőtt, mihelyt a karmikus következmények kereke már bekapcsol, lehetetlen megállítani. (Igen, Mester.) De előre figyelmeztettem az embereket. Már korábban titeket is figyelmeztettelek, srácok. (Igen.) És hivatalosan figyelmeztettem az embereket a [Supreme Master] TV-n is. Tehát bárhogy is, „Még mindig itt vagyok, harcolok értetek. És gondoskodni fogok azokról, akik meghalnak, ha a rokonaitok, ha láttak engem vagy a fotómat, vagy ha belül nincsenek fanatikus démonok által megszállva,” ami azt jelenti, hogy elmentek a lelkeik. Élő vagy halott test, ők csak démonok belül. (Igen, Mester.) Gondoskodom, akiről csak tudok. A lelkekről. Nem tudom megállítani a világjárványt, de az őszinte, bűnbánó emberek lelkéről és különösen a rokonaitokról és a barátaitokról gondoskodni fogok. (Köszönjük, Mester.)
Még egy dolog. „Változtass munkahelyet, ha tudsz, hogy otthon dolgozhass.” Vagy megkérdezheted a vállalatod, hogy végezheted-e a munkád otthonról vagy nem. Talán biztonságosabb lenne, sok időt megtakarítana neked a forgalomban, ugyanakkor megmentené a környezetet is a káros szennyezéstől. „Minden étterem csak elvitelre legyen nyitva. Nem beülni. Több legyen minden vegán termék, többet készítsetek.” Csak röviden írtam, ezért röviden is olvasom. (Igen, Mester.) „Minden vegán termék inkább kiszállításra legyen.” Tudjátok, az emberek rendelnek, mi pedig elküldjük minden- hová. (Igen.)
“Korszerűsítsetek, ha kell. Meditáljatok annyit, amennyit a szabadidőtök lehetővé tesz, bármikor, bármely percben, bárhol, a magatok védelméért és a Vegán Világért, hogy az állatok ne szenvedjenek többé, tehát ennek következtében az emberek se kapjanak több pokol karmát. Azok, akik már látták a filmeken vagy videókon, vagy akár az internetünkön bemutatott kegyetlenséget az állatok szenvedéseiről, a senyvedéssel és kínzással teli életéről és haláláról, de még mindig esznek húst, vagy halat vagy tojást vagy tejet, nem menthetők meg. Tehát vigyázzatok! Mondjátok el családjaitoknak és barátaitoknak, hogy vigyázzanak, tartsanak bűnbánatot, és változtassák életmódjukat jóindulatúvá. A vegán étrend a válasz.” (Igen, Mester.) És azok az emberek, akik például bármilyen okból vegánok, de meghalnak, számomra könnyebb gondoskodni a lelkükről, segíteni a lelküknek a Menny magasabb szintjére jutni. (Igen, Mester.) De azok az emberek, akik az ENSZ figyelmeztetése ellenére továbbra is húst esznek, a tudósok minden jelentése ellenére, az összes olyan film ellenére, melyek az állattartó telepek kegyetlenségét és hihetetlen, embertelen bánásmódját mutatják be, és továbbra is húst esznek, még mindig nem változnak, akkor ezek az emberek nem menthetők meg. Ezt akartam elmondani nektek. Sajnálom, ez nem olyan izgalmas. ( Fontos üzenet. Köszönjük Mester. )
Mi van itt? Írtam valamit. Ja, igen. 23-án írtam ide valamit. Csak úgy olvasom, ahogy van. Nem emlékszem, mi ez. „Este 11:43. Végeztem a meditációs maratonnal, hogy helyrehozzam magam a spirituális veszteségből. Köszönet minden készenléti segítségért.” Tudjátok, Ihôs Kư és más Isteneknek azon túl. „Ünnepeljek a dolgozókkal?” Leírtam a kérdésem, de nem tettem semmit. 23:40-kor éjfél előtt… Ezt a hírt mondták nekem, mert annyira kimerített ez a maratoni meditáció. Habár emelkedett a hangulatom, de kimerült vagyok, mert nagyon keményen kell próbálnom helyrehozni magam. (Igen.) Túl sokat veszítettem, túl sokat, túl sokat. Egészen még a mínuszig is elvesztettem. (Ó, hú.) Mert annak ellenére, hogy elvonuláson vagyok, de néha még tartunk konferenciákat, és ez nagyon friss. És a tévében bemutatott BMD (Mester és tanítványok között). (Igen, Mester.) Mindez spirituális értékbe kerül nekem. Nem ingyen van. (Igen, Mester. Értem.) Mert az embereknek nehéz a karmájuk. Szóval aki beszámolt nekem... Itt van. Nem baj, csak elolvasom, és akkor a végén valószínű tudni fogom, hogy ki az. (Igen Mester.) 23:40, este 11:40-et jelent. (Igen, Mester.) Idézőjel. „A Mester szeretetteljes kedvessége és szorgalma már helyreállította az elveszett spirituális kincseket”. Idézőjel vége. Ez az OUP, azaz Eredeti Univerzum Védők. (Hű!) És azt mondtam, „Köszönöm a segítséget és a jelentést.” Azt mondtam, „Az enyém, és nagyon örülök. Miért dicsér mindenki folyton? Nem érzem, hogy igazán szeretet- teljes vagy ilyesmi lennék!!!!!!” Sok felkiáltójel. „Valójában mind olyan kedvesek vagytok. Még a gekkók, pókok és madarak is a tőlük telhető legjobban figyelmeztetnek és védenek ebben a veszélyes fizikai világban, a megerőltető küldetésem során. Annyira meghatódtam és lekötele- zettje vagyok mindannyiótoknak a hatalmas teremtésben, az Ihôs Kư Istenektől kezdve az összes élő… ” Az összes élő mi? Ó, apró! Még a saját írásomat sem tudom elolvasni. „…minden apró élőlénynek. Szeretlek. Nagyon szeretlek. Isten áldja mindannyiótokat örökké. Mindannyian a Mennybe mentek, megszabadulva az alacsony szintű létezéstől az örökkévalóságig. Szeretet, Szeretet, Szeretet, Szeretet.”
Aztán másnap éjfélkor azt mondtam, „Hirtelen olyan fiatalnak tűnök. Sokkal, sokkal fiatalabbnak. Hurrá! Remélem, hogy tartós lesz.” (De jó.) Nem volt tartós. Azt hiszem, a maratoni meditációtól volt. Nincs mindig elég időm maratonra.
A másik dolog, hogy nem minden pók jó. Akik segítettek nekem, azok a laposak, barna színűek és kerek a testük. (Igen. Ó, hű.) Akiket kenyérrel etettem, azok nem mind olyan kedvesek. Megpróbáltak megakadályozni, hogy kimenjek megcsinálni néhány dolgot. Mert a kudarcomat akarták. (Ó, hű.) Igen, az áll itt. Megkérdeztem: „Miért van ez?” És itt nem tudom, hogy ki válaszolt nekem. Megpróbáltam valamit elrendezni a hangyák és a rovarok, és mindazok eltakarítására, hogy elkerüljem őket, és ők próbáltak megakadályozni, mert mindenhová hálót szőttek, így nem tudtam kimenni oda, ahova akartam. Erre én, „Miért csináltátok ezt?” És ők nem válaszoltak. Tehát el kellett hessegetnem őket, azt mondtam, „Szükségem van a helyre, sajnálom. A tiétek az egész világ és az egész kert, az egész minden, amit csak akartok. Csak ezt a sarkot hagyjátok meg nekem. Nekem nem kell sok, nem akarok sokat, csak egy sarkot a világban, hogy békében tudjak dolgozni, és meditálni a világért és mindannyiótokért. Állatokért, rovarokért is. Tehát ne próbáljatok nekem gondot okozni.” És nem tudom, hogy akkor ki válaszolt. Így szóltam, „Miért?” Azt mondták, „A pókok a kudarcodat akarják. Ezért próbálták megakadályozni, hogy kimenj, hogy békéd legyen a hangyákkal.” A pók, az (a fajta), amelyiket a kenyérrel etettem. (Igen.) Tudjátok, ott volt egy kerek testű pók, egy nagy és egy kicsi. Egy kis helyre mentem valamit megkeresni. És volt ott egy terhes [pók], a hasa előtt viselt egy kerek pufi korongot, mert terhes. És láthatod, hogy a kicsik abban a fehér dologban vannak. És jött és mondott nekem valamit. Elfelejtettem mi az. Így szóltam „Rendben, már tudtam. Más pókok is mondták már. Nagyon köszönöm, és próbálj nem enni élő dolgokat. Edd a halottakat vagy az elhullottakat. És amikor meghalsz, biztosan elviszlek a Mennybe.”
