Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Most meghívjuk Önöket, hogy nézzék meg a „Spirituális erő a válságban a vallásközi egységen keresztül” című imaösszejövetel második részét, amelyben részt vesz Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán), Colin atya az Episzkopális Egyházból, Bada Haridas, a Laguna Beach-i Hare Krishna Szentély elnöke, Bill Krekelberg atya a Szent Katalin Katolikus Templomból, valamint Elimelech Gurevitch rabbi egy megható üzenettel a Chábád Zsidó Központból, Laguna Beach-en, Kaliforniában, az USA-ban, 1993. november 6-án.(Most szeretném bemutatni önöknek Ching Hai Legfelsőbb Mestert.) Köszönöm. Idegennek tűnök önöknek, de nem vagyok idegen. Szervezetünk osztozott ezekben a napokban az összes bánatban és félelemben, bármilyen módon, ahogyan csak tudtunk, ugyanúgy, mint nemrégiben Középnyugaton az árvízi segítségnyújtásnál. Tanítványaink pedig kis létszámunkban több százezer dollárt próbáltak összeszedni, hogy játékokat vegyenek a gyerekeknek és néhány piperecikket az önök sürgős szükségletére. Remélem, ez szimbolizálja majd együttérzésünket és szeretetünket a szerencsétlen körülmények között élő emberek iránt, még akkor is, ha ez nem sok.Egyszer volt egy irodám, ami a kis házam is volt. Ez csak egy kis faház volt, de a körülmények miatt lebontották. És én magam rendeltem el, hogy lebontsák. Az a ház csak két vagy három évig volt az enyém. Abban a házban aludtam, és abban a házban dolgoztam, és néha kisebb partikat, vagy teázásokat tartottunk abban a házban. És még akkor is én magam bontattam le. De valahányszor elhaladtam a ház előtt, egyfajta nosztalgiát éreztem, és szomorú voltam. Bár spirituális ember vagyok, mégis nagyon szomorúnak érzem magam. Emlékszem a nevetésre és a könnyekre, a szép és a szomorú pillanatokra, amelyek e négy fából készült fal között történtek. És néha könnyeket hullajtok, ezért megértem, mit éreznek, amikor néhányan egész életükben ezekben a gyönyörű épületekben éltek. Nem tudom, hogy a jelenlétem számít-e önöknek valamit, hogy az imám segítségükre lesz-e. De ha már itt vagyok, kimutassam, hogy megértem. […](És most szeretném bemutatni önöknek Bada Haridast, a Laguna Beach-i Hare Krishna templom elnökét.) […] Szerencsére egyikünk sem vesztette életét, de ezek a leckék arra szolgálnak, hogy megnézzük, mi az igazán fontos az életben, és mi az, ami valóban maradandó. És a veszteségek idején nem érdemes senkit sem hibáztatni, hanem inkább meg kell próbálnunk tanulni, mert előbb vagy utóbb mindannyiunktól elvesznek mindent. Így abban az időben, amikor minden más eltűnik, az egyetlen dolog, ami megmarad, az Isten iránti szeretetünk. Ha csak e világ dolgai iránt érzünk vonzalmat, akkor minden bizonnyal nagyon zavartak, frusztráltak és félelemmel teliek leszünk. De ha valóban szeretjük Istent, akkor ez a szeretet elvisz minket Őhozzá, és lehetővé teszi számunkra, hogy átkelhessünk az élet minden zűrzavarán. […]