Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Az újévre mindannyiunknak nagyon jó dolgokat kell mondanunk. (Igen.) Tehát nem mondhatunk semmi rosszat. (Igen.) Volt egy történet, amikor egy Mester és egy tanítványa a fővárosba mentek, hogy részt vegyenek a császári vizsgán. A Mester részt fog venni a császári vizsgán. Egy fiatal kísérőt hozott magával, aki olyan dolgokat vitt magával, mint palackok, könyvek, íróecsetek és tinta, stb. Tudjátok, ugye? A tanítvány mindig negatívan beszélt. Bármit mondott, negatív volt, még azután is, hogy több százszor tanították, de még ugyanaz volt. Akárhányszor kinyitotta a száját, mindig negatívan beszélt. Például: „Ó, jó ég! Nézd meg azt a házat, légy óvatos. Nem gyulladhat ki?” Amikor egy pár éppen összeházasodott, azt mondta: „Ó, jó ég! Vajon sokáig fognak élni és együtt maradni? Lehet, hogy holnap vagy holnapután különválnak.” Mint a válás. Mindig butaságot beszélt. A Mester sokszor tanította őt, de ő nem tudott megváltozni. Ezúttal a fővárosba mentek, mert a Mester a palota legfőbb tudósa akart lenni. Ezért világosan megmondta tanítványának: „Kérlek, ezúttal ne mondj rosszat semmiről, rendben? Ne beszélj rosszat senkiről. Ne nézz senkinek a szemébe. Ne nézz mások házára sem. Ne kritizálj senkit, aki megházasodik. Ne mondj semmit az emberek üzletéről, például, hogy veszíthetnek-e pénzt, vagy ilyesmi. Ne beszélj rosszat másokról, és ne átkozd őket. Emlékszel?” „Igen, észben fogom tartani, Mester. Nem fogok senkiről sem beszélni. Ha bárkit meglátok, becsukom a szemem. Nem törődök vele. Egyszerűen elsétálok. Akkor nem fogok kritizálni, nem fogok rosszat mondani senkiről. Csak befogom a számat.” Oké. Nagyon jó. Mindketten együtt mentek a fővárosba. Útjuk felénél a tanítvány kissé elfáradt, mivel a Mester csomagjait kellett cipelnie. Mint ahogy az imént a szedánszéket vittétek a császárnak, nagyon fárasztó volt. És meg kell akadályoznotok, hogy a szék leessen. Ugye? Nem hagyhattad, hogy leessen. De a tanítvány kis termetű ember volt, így miután egy ideig cipelte, fáradtnak érezte magát. Félúton volt, és már kimerült volt, ráadásul a Mesterének rengeteg holmija volt, sok könyv, aztán egy paplan, egy hálózsák és egy acélpohár, és egy párna is. A meditációhoz szükséges holmi, egy csomó minden. És a kályha – néha tüzet kellett gyújtania. Ó, ez olyan fárasztó. Úgy hívják, hogy „kis kísérő”? (A tanulmányi kísérő.) A tanulmányi kísérő fáradt volt. A dolgok, amiket cipelt, folyton leestek útközben. Amikor az egyik leesett, felvette, és azt mondta: „Jaj, ne! Ne ess le megint.” Amikor nem teljesítünk jól a vizsgán, akkor is azt mondjuk, hogy „leesik”? „Dobni?” („Esni.” „Nem sikerült a vizsga.”) „Nem sikerült a vizsga.” „Nem sikerült a vizsga.” Így van. Útközben újra leestek a dolgok, aztán azt mondta: „Jaj, ne! Megint ’megbukott a vizsgán’ [kínaiul ugyanúgy hangzik].” Aztán menet közben megint leesett egy másik dolog, és azt mondta: „Megint leesett. Megint 'megbukott a vizsgán'.” Aztán sétált, és megint leesett valami. Megint azt mondta: „Ez furcsa. Miért van az, hogy mindig 'megbukik a vizsgán'? Mindig így kell a földre esnie?” Aztán a Mestere így szólt: „A fővárosba megyek, hogy letegyem a császári vizsgát, és te egész úton szerencsétlen dolgokat mondtál, azt mondtad, hogy folyton leesik, folyton 'megbukik a vizsgán', folyton leesik, folyton 'megbukik a vizsgán'. Nem mondhatod ezt folyton. Ne beszélj a bukás dolgairól, jó?” Ő válaszolt: „Jó, Mester. Oké.” Aztán mindent összefűzött egy kötéllel, és az övére és a vállára kötötte. Rákötözte miondenhol a testére, majd azt mondta: „Ezúttal olyan erősen megkötöztelek, hogy még akkor is, amikor megérkezünk a fővárosba...” Hogy mondják, hogy„ átmegy a vizsgán?” (Átmenni a császári vizsgán. A császári vizsgán a legjobb jegyeket szerezni. A császári vizsga ranglistáján szerepelni.) Mit kötnek össze? (A birodalmi vizsga ranglistáján szerepelni.) Igen, igen, igen. A ranglistán. De úgy hangzik, mint.. (Összekötve.) Összekötve lenni, a ranglistán lenni. Azt mondta: „Most nagyon erősen megkötöttem a csomót, hogy még a fővárosba érve sem lehet többé ’a ranglistán lenni’.” El akarta kerülni, hogy azt mondja: ’földre kerülni (megbukni a vizsgán)’. Értitek? (Igen.) Rendben. Ettől nevetni fogtok. Köszönöm a kemény munkát. Köszönjétek meg mindenkinek. (Jó.) Nem tudom egyesével mindenkinek megköszönni, de mind megvan a saját csoportotok, és a barátaitok, rokonaitok stb., máshol dolgoznak. Adjátok át köszönetemet mindannyiuknak. Köszönjétek meg mindegyiküknek. (Oké, ) Köszönöm mindannyiuknak. Egyszerűen nem tudom egyenként elmondani nekik, mert néha, ha a konyhában mondom, lehet, hogy valaki máshová ment. Ha az őröknek mondom, holnap lehet, hogy nem az ő műszakja lesz, stb. Mindenki segít, hogy elmondjam. (Oké.) Mondd, hogy a császár nagyon szeretné megköszönni nekik. (Köszönöm.) Szeretném megköszönni nekik. (Köszönöm, Mester.) Viszontlátásra. (Viszlát.) (Köszönöm, Mester.) Boldog új évet! (Boldog új évet!) Mondjatok szerencsés szavakat. Tegyetek szerencsés tetteket. (Igen.) Csak szerencsés szavakat mondjatok. Emlékeztek? (Oké.) Nem lehet megkötni... Ne köss meg engem, oké? (Igen.) Rendben. (A Mesternek biztonságot és jó egészséget kívánok.) Ugyanezt kívánom neked is. Boldog új évet! Köszönöm. (Boldog új évet! Köszönöm, Mester.) Sok szerencsét! Sok szerencsét. Sok szerencsét. (Igen. Sok szerencsét a Mesternek. Köszönöm, Mester.) Ne essetek a földre. Kössétek meg.
