Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Egyébként a kérdésed miatt most jutott eszembe, hogy minden embernek elmondjam, hogy valamiféle kiosztott tulajdonnal születünk, vagy valamiféle kiváltsággal, vagy élelemmel, vagy státusszal az életben. Ha ezt túlzásba visszük, vagy rossz célokra használjuk, akkor nagyon keményen meg fogunk bűnhődni. Még a túlevésért is. A mohó evésért vagy a falánkságért szintén büntetés jár. Mert túlfogyasztjuk az adagunkat. És az állat-személyeket is, sok társállat-személyt elkényeztetnek. És mielőtt meghalnának, sok betegséget kapnak, (Ó, igen.) vagy még életük során, mert nincs elég érdemük, hogy mindezt megemésszék. (Hűha.) Szóval, ez attól függ, attól függ. Ha van elég érdemük, akkor rendben van. De ki tudja? Minden gazdi, minden gondozó szereti elkényeztetni a kutya-, a macska-, a madár-, a kacsa-, a liba-, a majom-személyét, (Igen.) a bárki mást. Még az aranyhal- vagy a polip-, vagy akár a hüllő-, sőt a krokodil-személyüket is. Vagy akárkijük van. Csak mi mindent felhasználunk; legyen elég. Csak annyit használjunk, hogy megéljünk. (Igen, Mester.) Nem kell többet akarni. Mert ha nem ez a sorsunk, még ha meg is kapjuk, elveszítjük majd. Akárcsak az ember az "Egyéves király"-ban. Az élet ilyen. Fent és lent, ez csak az előző életünkben szerzett érdemeinktől és karmánktól függ. Tehát még ha rossz karmánk is volt az előző életünkben, még megpróbáljuk az igaz, erkölcsös és Istent imádó irányba terelni az életünket. Minden lehetséges eszközzel próbál- juk megtalálni a megvilágosodást. Akkor még a balszerencse is elkopik a végén, vagy hamarabb, mint ha nem próbálnánk helyesen irányítani az életünket. (Igen, Mester.) Ha az egy viharos tenger és rossz a csónakod, és nem is vagy tapasztalt, akkor viszlát. Ez az élet olyan, mint a tenger, ahol bármikor viharok támadnak. Soha nem tudod. (Igen.) Ezért mindig fel kell készülnünk. (Igen.) Mindig ébernek kell lennünk. És tudnunk kell, hogy merre kellene mennünk. Akkor biztonságban leszünk.
