Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Minden Mestert, aki jön, bárkit, aki jót tesz, megrágalmaznak. Nem tudjátok, mennyit rágalmaztak engem ezekben az években, négyszemközt vagy nyíltan. De a Mesterek már tudták - el kell viselniük. Még nem is beszélve a Mesterségről vagy bármiről.Mint például a buddhizmusban, még mostanában is, ha valaki különösen azért kedvel egy szerzetest, mert kifelé mutat valamilyen elvet, akkor ők elkezdik nem kedvelni a többi szerzetest, akik normálisabbak - a szokásos munkát végzik és normális szerzetesek, nem hangsúlyozzák vagy mutatják ki erősen a szentségüket vagy az elvek megtartását, például. Aztán a két követőcsoportnak problémái lesznek egymással - még erőszakba is torkollhat, elmentek más templomi területekre, más településekre, és megverték a szerzeteseket, és még az öreg apácákat is, csak, mert hangot adnak a véleményüknek a másik szerzetesről, akit ők követnek.Mindenki valaki mást követ! És még az a szerzetes is, talán kifelé szentnek tűnik, de ki tudja, milyen belül, milyen indítékai és szándékai vannak, és mennyi tudása, bölcsessége van - mennyi megvilágosodást szerzett már. Talán semennyit. Csak kívül. És talán a többi apáca és szerzetes, akik kritizálják ezeket az úgynevezett „szent” szerzeteseket, ők még szentek is! Csak éppen így kell végezniük a munkájukat. Tehát nekik (a követőknek) nem nem kellene a hit másik oldalát ütlegelni és a buddhizmust megosztani, gyengíteni. És akkor ne is menj a templomukba, és ne rohanj a másik, úgynevezett „szent” szerzetes után - megteheted, de nem hagyhatod el csak úgy a korábbi tanítóidat.Ő megtette, amit megtehetett. Feláldozta az életét. Nincs családja, felesége és gyermekei, ahogyan ti élvezitek az életeteket. És egyszerűbben étkezik; csak egyszerű ruhákat visel, csak néhány pár ruhadarabja van, és egyszerű helyen él - akár a templomban, egy kis szobában vagy valami. „Eldobta” az életét, az összes élvezetet maga körül, hogy szerzetes lehessen. Talán nem egy kiváló szerzetes, de legalább nála megtanultad, hogy emlékezz Buddha tanítására. Azt tanítja neked, amit tud. És ha úgy gondolod, hogy nem elég jó, akkor persze kereshetsz egy másik szerzetest, vagy tanítót. De ne gyere vissza és ne dobálj köveket, paradicsomot a régi tanárodra, mert ő kevesebbet tud, vagy nem mutat elég fegyelmet a te ízlésvilágodnak megfelelően! Ez erőszak Buddha tanítása ellen. A Buddha soha nem akarná, hogy bármelyik követője odamenjen és megverje egy másik követőjét.Mert te is egy közönséges lény vagy; nem tudod, melyik szerzetes szent, melyik valójában nem az. Néha néhány szerzetes belül jó szándékú, de előfordulhat, hogy a beszélgetés hevében rosszul mondanak néhány szót. Lehet, hogy nincsenek megtervezett előadások, nincs súgógép, mint néhány gazdag embernek. Nekem jelenleg nincs. Valamikor, bizonyos időben volt, néhányszor. De amiket néha mondok, úgyis kiugrok a forgatókönyvből. És nem szeretek forgatókönyvet készíteni, hacsak nem valami... Nem, nem csinálok ilyet. Mindegy, csak néhány alkalommal, amikor ők előkészítették. Nem csinálom, csak beszélek. Mint most is, beszélek a sötétben természetesen, bármi jön. Mert az a szívemből jön, a lelkemből, a nagyon-nagyon nagy szeretetemből mindannyiótok iránt, habár ti nem ismertek engem. Sokan nem ismernek engem, és én nem ismerek sokakat - fizikailag nem. De ismerem mindannyiótok lelkét. Tudom, szeretitek a boldogságot. Tudom, Haza akartok menni, még akkor is, ha az elmétek megállít, becsap titeket. Még a világ majája is, amely a bolygót uralja, olyan keményen próbál elválasztani titeket eredeti Otthonotoktól, eredeti nemes szándékotoktól és törekvésetektől. Kérlek, próbáljatok visszamenni. Találjatok egy kis időt a nap során, hogy emlékezzetek eredeti eszményetekre és hogy miért jöttetek ide, és kérjétek Istent, hogy vezessen titeket egy tanítóhoz. Ha nem tudod magadtól megtudni, kérd Istent buzgón, őszintén, kétségbeesetten, hogy hozzon neked egy tanítót.És most térjünk vissza a szerzetesek harcmezejére. Sok vallás harcol egy másik vallás ellen. Egy valláson belül pedig néha egymás ellen harcolnak. A Buddha idejében is, az unokatestvére, tanítványa is, és még a sógora is, ellene ment, sőt meg akarta ölni. Csak azt terjesztette másoknak, hogy ő „fegyelmezettebb”, mint Buddha, aszkétikusabb, meg minden. Micsoda ostoba dolog!Vannak emberek, akik naponta háromszor, négyszer esznek, és mégis megvilágosodottak. Vannak, akik egyáltalán nem esznek semmit, mégse megvilágosodottak. Mint Buddha, amikor csak három-négy szezámmagot evett naponta, és csak egy kis vizet ivott, akkoriban nem volt megvilágosodott. Egészen addig, amíg rá nem jött, hogy az helytelen és akkor megfordult, normálisan, középúton élt - tehát naponta egyszer evett, de jól, aztán másképp gyakorolt - és akkor megvilágosodott.De Buddha sok mindent megtanult az aszketikus időszak alatt és utána is. Rengeteg ideje volt; teljesen egyedül volt, és sok mindent megtanult. Vannak módszerek, hogy megtanuld, hogyan olvasd az előző életedet, módszerek, hogy megtanuld, hogyan olvass mások elméjében; vannak módszerek, hogy megtanuld, hogyan járj a vízen; vannak módszerek, hogy megtanuld, hogyan repülj a levegőben. Buddha elsajátított néhányat - a levegőben repülést. Ezért néha, amikor túl hosszú és kényelmetlen volt az út, néhány tanítványával elrepült a meghívó házba ebédelni. Ez fel van jegyezve a szútrákban. Ha nem hiszitek, nézzétek meg. És képes volt olvasni az emberek gondolataiban, és vissza tudott menni a Saját és bárki más előző életébe is. És sok más dologra is képes volt. Mert mindezt megtanulta még azelőtt, hogy megvilágosodott, és néhányat a megvilágosodás után is. És néhány dolog természetesen jön a megvilágosodással, például messzire hallasz, messzire látsz.És manapság néhány embernek még mindig megvannak ezek a mágikus képességei. Ők is el tudnak tűnni a levegőben; tudnak repülni a levegőben – még mindig képesek rá! Néhányan nyilvánvalóan teszik. Többnyire nem mutatják. Csak néha megteszik, és véletlenül más emberek látják és lefényképezik. Manapság már bármit lefényképezhetsz, megőrizhetsz, bármit megmutathatsz, mert van csúcstechnológiánk. De legalább néhány száz ember még mindig gyakorol mindenféle ilyen hasznos varázslatot a saját kényelmük érdekében. És azt is, hogy már nem kell enniük semmit. De nem sokan vannak, akikkel találkozhatsz. Elrejtőznek. A Buddhák sok szútrát hagytak hátra arról, hogyan lehet megtanulni az összes ilyenfajta mágiát is.Amikor Ő (Buddha) még élt, és sokan követték Őt szerzetesként, nekik is volt mindenféle mágikus erejük, például együtt repülni Vele, köveken átmenni, efféle dolgok. Egyszer még az egyik szerzetes, aki követte Buddhát, az ásram előtt ült, ahol Buddha akkoriban tartózkodott néhány ezer szerzetessel. Éppen a jiasháját (kāṣāya), a szerzetesek külső ruháját javította. Ekkor jött az egyik király és meg akarta látogatni Buddhát, de nem tudta, hol van Buddha. Ezért megkérdezte ezt a szerzetest, aki a ruháját javította, „Megnéznéd, kérlek, hogy hol van Buddha, és bejelentenéd Buddhának, hogy jövök meglátogatni Őt?“ Így a szerzetes egyszerűen átsétált a sziklán, és bement, hogy megkeresse Neki Buddhát. És később Buddha meglátta a királyt. A királyt nagyon meglepte, és megkérdezte Buddhát, „Ki volt az?” - a szerzetes, aki kint ült és a jiasháját (kāṣāya) javította, ez a szerzetesek által viselt ruha különleges neve. A hivatalos szerzetesi szertartás után a különleges jiashát (kāṣāya) viselik.Buddha így szólt: „Ah, ő volt az egyik latrina tisztító, követett engem, és szerzetes lett.” A király nagyon, nagyon szégyellte magát, és nagy bűnbánatot érzett. Mert amikor ezek az emberek szerzetesek akartak lenni, és Buddha engedélyével szerzetesek lettek, akkor sokan rágalmazták őket, gúnyolták, elutasították őket, mondván: „Ők csak az ételért, a vagyonért és a hírnévért jöttek”. De ez nem igaz. Rövid idő alatt mindenféle dolgot megtanultak a Buddhától, és besétáltak a sziklába, hogy a nagy szikla másik oldalára menjenek, hogy gyorsabb úton járjanak, mintha a hivatalos úton kellene menniük. Az a király nagyon meglepődött és lenyűgözte őt. Ez így van. Sokan, akik abban az időben követték Buddhát, nem voltak gazdagok és híresek, vagy bármi.És még Mahākāśyapa felesége is, egyébként Ők sosem voltak intim kapcsolatban egymással, a feleség követte Őt, hogy apáca legyen. Kezdetben, mivel új volt, Mahākāśyapa gondoskodott Róla. Ételt hozott Neki, és együtt ettek. Aztán mások pletykáltak és rágalmaztak, mindenfélét. Így később elváltak egymástól; nem ettek többé együtt, és mindegyikük gondoskodott magáról, egyedül, például. Nőként a szerzetesi társaság közelében lenni, és a volt férj ételt hoz neked, és kedves hozzád... Azért volt, mert Ők kedvesek voltak együtt! Férj és feleség voltak, de nemes célért váltak el egymástól. Ez nem jelenti azt, hogy el kellene válniuk és idegenként kellene tekinteniük egymásra, vagy bármi ilyesmi, mert soha semmi rosszat nem tettek egymásnak, és még mindig nem tettek!De az emberek emberek, és mindig van bajunk. Mindig a külső dolgokat, a külső cselekedeteket nézik, és nem keresik belül a megvilágosodást, vagy egy szent ember státuszát. Még ha akarnak is, nem tudnak, mert az emberiség nagy része már mindent elveszített. Réges-réges-régen jöttek le a Mennyekből, és egyre csak veszítenek, veszítenek. És néha-néha visszanyerik a saját teljességüket, de az nem jelenti azt, hogy megvilágosodhatnak és újra Mennyei lényekké válhatnak. Az ítélőképességük mind tompa. A szemük mind vak, még ha mind nyitva is van. A fülük mind süket, még ha hallják is, hogy beszélsz. De nem hallják a valódi dolgokat a belső világból, a valódi világból. Nem látják a valódi dolgokat a belső világból. Bennük megvan nekik a valódi világ, az egész Univerzum, de semmit sem látnak, semmit sem hallanak.Photo Caption: Szerény származás, még mindig lehet királyi házban.
